A Kosztándi házaspár állandó tárlata

Szombat délben népes érdeklődő jelenlétében nyílt meg Kézdivásárhelyen az egykori Pantalló épületének emeleti részén helyet kapó Art Galleryben Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin állandó képzőművészeti tárlata. A 2009-ben Hegedüs Ferenc magánvállalkozó által megvásárolt és azóta majdnem teljes egészében felújított épület két termében a művészeteket támogató mecénás jóvoltából húsz, illetve huszonhárom, 1962 és 2010 között készült Kosztándi-munka kapott helyet.

Az ünnepélyes megnyitó elsőként Sarány István csíkszeredai újságíró, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese köszöntötte a művész házaspárt és a nagyszámú érdeklődőt. Örven-detesnek nevezte, hogy szűkebb pátriánkban, a Székely-földön is vannak olyan művészek, akik életművük legjavát egy helyen láthatják. Közéjük tartozik immár a Kosztándi házaspár is, akik - akárcsak Zsögödi Nagy Imre - már életükben állandó tárlattal büszkélkedhetnek - hangsúlyozta a főszerkesztő-helyettes, majd átadta a szót Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésznek, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum által kiadott, Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin festőművész és pedagógus házaspár alkotói pályájának mozzanatai dokumentumok alapján című könyv szerzőjének. A művészettörténész a nem mindennapi eseményt méltatta, és ismertette az általa szerkesztett s a korabeli sajtóból bőven idéző kötetet, mely nem jelenhetett volna meg Hegedüs Ferenc anyagi támogatása nélkül. Ezt követően a Kosztándi házaspár mondott köszönetet Hegedüs Ferencnek nagylelkű gesztusáért. A művészeti galéria megnyitója a brassói Gaudeamus vonósnégyes fellépésével ért véget. A megnyitót követően Kosztándi Jenő festőművész lapunk érdeklődésre elmondta: a városnak ajándékozzák nem csak az állandó képtárban látható negyvenhárom képet, hanem a tulajdonukban található összes munkát.

Háromszék, 2010. november 22., hétfő:

Megnyílt a Kosztándi-képtár

Életművüket ajándékozták Kézdivásárhelynek

Kettős ünnep: a képtár megnyitását egy rendhagyó kiadvány bemutatásával kötötték egybe

Egy nagylelkű mecénásnak, Hegedüs Ferencnek köszönhetően ismét gazdagodott Kézdivásárhely: szombaton megnyitották a vállalkozó tulajdonát képező főtéri épületben a Kosztándi házaspár képtárát. A művészpár a városnak adományozta életművét, így páratlan kincs került a közösség birtokába.

A szökőkúttal szemben található, gyönyörűen felújított, impozáns épület emeletén található két hatalmas kiállítóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel és képzőművészekkel, akik a Hegedüs Ferenc által létrehozott Kosztándi-képtár megnyitóünnepségén vettek részt. Katica néni és Jenő bácsi számára kettős ünnep volt a nap, hiszen a képtár megnyitásával egyidőben került bemutatásra a Pallas Kiadó és a Székely Nemzeti Múzeum gondozásában megjelent, Vécsi Nagy Zoltán művésztörténész által írt Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin festőművész és pedagógus házaspár alkotói pályájának mozzanatai dokumentumok alapján című könyv is. A monográfiát Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó helyettes főszerkesztője méltatta.

 A művészpár közös könyve

 – Képzelem, mekkora lehet az öröme Jenő bácsinak, hiszen a Vécsi Nagy Zoltán által összeállított monográfiából tudom, hogy határtalan örömet okozott neki a kiadónk Műterem sorozatában megjelent monográfia is – mondotta Sarány. – S örömét, meggyőződésem, osztja Kati néni is, miként megosztották kolozsvári diákkorukban az ebédjegyet. Osztozzunk mi is kettőjük örömében, s a mai nagy ajándék mellé nyújtsuk át mi is szerény ajándékunkat, ezt a szép könyvet.”

Több szempontból is rendhagyó kiadványt vehet kezébe az olvasó: egyrészt, mert a két tábla közé két kiteljesedett életművű, sajátos hangvételű és stílusú művész életpályáját sűrítették be, és azért is rendhagyó, mert a szerző a két művész életpályáját a korabeli sajtó tükrében mutatja be, gazdagon idézve a megjelent írásokból. Az idézetekből képet kapunk nemcsak a két alkotó életútjának, művészi megvalósulásának alakulásáról, hanem arról a korszakról is, amelyben éltek, amelyben szépet teremtettek, mondotta a kiadó képviselője.

A szerző maga is szólt a könyv keletkezésének történetéről, majd Kosztándi Jenő könnyekkel küszködve köszönte meg Hegedüs Ferencnek a támogatást, aki a könyv kiadásához is hozzájárult.

 Élettel kell megtölteni a házat és a főteret

 Hegedűs Ferenc érdeklődésünkre elmondta, 2009-ben úgy vásárolta meg az épületet, hogy már körvonalazódott a terv, hogy mire fogja használni. A képtár gondolata egy, a Kosztándi házaspárral folyatott beszélgetés után fogalmazódott meg benne, miután a művészek elmondták, hogy sok képük van, amit nincs hol kiállítani. Sokat nem gondolkoztak, megszületett a döntés, s így a főjavítás elvégzése után egy képtárral gazdagodott a város. A vállalkozó szerint nemcsak kiállítóteremként fog működni az átadott létesítmény: a tehetséges, alkotni akaró fiatalok rendelkezésére bocsátja azt, de koncertek vagy akár állófogadások szervezésére is elérhető lesz. – Patinás főterünk van, amit fel kell újítani és élettel kell megtölteni. Hiába várunk másra, mi kell visszaadjuk a főterünk varázsát, és egy háznak csak akkor van értéke, ha élet van benne. Ez volt a célom ezzel az ingatlannal is. Élettel megtölteni, és sikerült is – mondta a művészeket felpártoló mecénás.

Bartos Lóránt

Székely Hírmondó, 2010. november 22.

A városnak adományozták munkáikat

Könyvbemutatóval egybekötött képtáravató

Kosztándi Jenő és Katalin munkáinak egy része ezentúl Kézdivásárhely egyik patinás, nemrég felújított épületének két termében tekinthető meg: megnyitották a Kosztándi-képtárt, ahol a két képzőművész életművének jelentős része kapott helyet.

Hegedüs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó 2009-ben vásárolta meg a céhes város főterén található egyik legnagyobb épületet. Szűk egy év leforgása alatt a szép ingatlanon főjavítást eszközöltek, irodákat és kávézót alakítottak ki benne, és hamarosan az egykor híres Székely vendéglőnek is helyet adó pincét is felújítják. A vállalkozónak az épület megvásárlásakor már konkrét elképzelései voltak, viszont azok apró módosulást „szenvedtek”, miután szóba állt a Kosztándi házaspárral: Jenő bácsi és Katica néni elpanaszolta, hogy sok munkájuk van műtermekben, melyeknek nincs megfelelő kiállítóhelyük, így nem lehet közszemlére helyezni őket. Hegedüs azonnal felkarolta ügyüket, és biztosította az idős művészeket, hogy a megvásárolandó ingatlanban állandó képtárt hoz létre számukra. Ez meg is történt, a szalagvágást a hétvégén ejtették meg.

Zsúfolásig megtelt a két terem, számos érdeklődő, helybéli és más megyékből érkezett képzőművész jelenlétében nyitották meg az állandó tárlatot. A művész házaspárnak kettős ünnep volt, hiszen a Pallas Akadémia Könyvkiadó és a Székely Nemzeti Múzeum együttműködésének köszönhetően Vécsi Nagy Zoltán művésztörténész tollából megjelent a Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin festőművész és pedagógus házaspár alkotói pályájának mozzanatai dokumentumok alapján című könyv is, amit a képtár avatóünnepségén mutattak be.

A monográfiát Sarány István, a Pallas Akadémia Kiadó helyettes főszerkesztője ismertette, de a szerző is szólt a könyv keletkezéséről.

Kosztándi Jenő elmondta: teljes életművüket felajánlják Kézdivásárhelynek. Így garancia van arra, hogy más képzőművészekkel ellentétben a képzőművészeti vagyon nem morzsolódik fel, hanem egy helyben meg lehet majd tekinteni.

A mecénás hangsúlyozta, hogy a képtárat fiatal, szárnypróbálgató képzőművészek rendelkezésére is bocsátja, amit akár dizájnstúdióként is használhatnak, de ugyanakkor állófogadások és koncertek számára is lehet a termeket használni.

Bartos Lóránt

Székelyhon, 2010. november 21., vasárnap

A szépért érdemes élni

Néhány mondatban összefoglalni a munkában megöregedett két művész és művészpedagógus gazdag életművét és annak jelentőségét, bemutatni fordulatokban bővelkedő életét, felsorolni a pálya komoly buktatói ellenére is sikerre vitt küzdelmeit, túl terjedelmes egy alkalmi beszédre, mondta Vécsi Nagy Zoltán. Már több művészettörténész méltatta, értékelte a művészházaspár pályáját – tette hozzá, és idézett ezekből.

Kosztándi Jenőt magára eszmélő gyerekkorában a brassói vasútállomás és repülőtér távoli világok beláthatóságát ígérő mozdonyainak, repülőinek szerkezetiségéből adódó szépsége, az emberi találékonyságot és teremtőképességet dicsérő technika nyűgözte le annyira, hogy ezek máig felfedezhetőek alkotásaiban. Kosztándi Bálint Katalin művészi egyéniségét máig meghatározó, szintén gyerekkori tapasztalatai kísérik, kísértik: az udvarhelyszéki falusi környezet természetközelisége, az akkor még eleven faluközösség megtartó ereje, annak bensőségességéből fakadó, otthonosságot nyújtó életre szóló élménye – hangzott el.

Ez a művészházaspár hozott „tavaszt”, azaz művészetet a városba – tette hozzá Vécsi Nagy Zoltán. Kosztándiéknak nagy az érdeme abban is, hogy tanítványaik, a képeiken felnevelkedett közönség később szívesen fogadta a városban később letelepedő művészeket – folytatta beszédét a művészettörténész. Kosztándi Jenő kísérletező, mindegyre megújulni képes, szocreál körülmények között is izgalmasat, abból kimagaslót alkotni tudó, a kortárs európai művészettel is összhangba kerülő, sajátos tematikájú és technikájú, mindig korszerűségre törekvő, friss festői világ megteremtésével a régiónkban kikerülhetetlen életművet hozott létre. Kosztándi B. Katalinnak kevésbé látványosan indult munkássága – mondta Vécsi Nagy Zoltán –,  a 70-es évek derekán kezdett ívelni felfelé. „A szépért érdemes élni, érdemes volt kínlódni. Egész lényemmel állítom, minden embert a munkája alapján értékelnek, becsülnek meg” – idézte a művészettörténész Kosztándi Jenő vallomását, amely a 75. születésnapján hangzott el.

Kosztándi B. Katalin elmondta, hálával tartoznak Hegedüs Ferenc vállalkozónak, aki lehetőséget biztosított arra, hogy munkáik ne szóródjanak szét, és álmukat váltotta valóra azzal, hogy biztonságban tudhatják alkotásaikat.

Kosztándi Jenő az élete során megélt örömteli pillanatokra emlékezett, egyes történeteivel megmosolyogtatva a jelenlevőket. Egy alkalommal egy néni kezet akart csókolni neki, mesélte a művész, ez óriási kitüntetés volt számára, amit soha nem felejt el, vallotta. A legutóbbi nagy öröme, mint mondta, a mostani állandó tárlat létrejötte, amelyért ő is kifejezte háláját Hegedüs Ferencnek. Megköszönte minden jelenlevőnek, hogy részt vett az eseményen. 

Záróakkordként a brassói Gaudeamus kvartett színvonalas előadásával járult hozzá az esemény ünnepélyességéhez.

(Csont)

Kezdi.ro

Ajándék

Hegedűs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó a romániai Forbes-listán szerepel mint a 300 leggazdagabb hazai vállalkozó egyike. Cégei vezetése mellett időt és nem kis pénzt fordít a képzőművészetek támogatására is, kortárs alkotók munkáit vásárolva fel. Nemrégiben Kézdivásárhely főterének egyik reprezentatív épületében állandó képtárat hozott létre a Kosztándi Jenő – Kosztándi Katalin művészházaspár alkotásai számára. A mecénás ezzel a gesztussal köszöntötte a 70 éves művészt és feleségét – akiknek munkáit a jövő esztendőben Székelyudvarhelyen is láthatjuk –, s ebből az alkalomból jelent meg a Kosztándi Jenő és Kosztándi Katalin életét és munkásságát bemutató monográfia is Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész tollából, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Élet-Jelek sorozata harmadik köteteként. Az alábbiakban a kötet szerkesztőjének, Sarány Istvánnak a galériaavatón és könyvbemutatón elhangzott beszédét közöljük. (Antal Ildikó)

Nagy Imre háza, műterme és az életműve javát őrző képtár mellett lakom Zsögödben. A képtárat – vagy ahogy a zsögödiek ismerik: a galériát – még éltében kapta az akkor már idős mester.

Mifelénk, ugye, keveseknek adatik meg, hogy szülőhelyükön, netán működésük helyén ilyen elismerésben részesüljenek, ilyen elégtételt kapjanak. Gondoljunk csak arra, hogy például az ugyancsak Csíkszeredából indult Szopos Sándornak szétszóródott az életműve, mert annak a két városnak az intézményei, ahol életművét kiteljesítette, Dés és Kolozsvár, nem fogadta el özvegye adományát. Így került a képek egy része Marosvásárhelyre, kisebb hányada Csíkszeredába. Köllő Miklós, Nagy István, Márton Ferenc életműve is több ország közterein, közgyűjteményeiben, egyházi intézményeiben van – már ami megmaradt belőle. Éppen ezért örvendetes hallani, megtapasztalni, hogy még van, vannak olyan művészek szűkebb pátriánkban, a Székelyföldön, akik életművük legjavát egy helyen láthatják. E művészek közé tartozik mától a Kosztándi házaspár is.

Képzelem, mekkora lehet az öröme Jenő bácsinak, hiszen a Vécsi Nagy Zoltán által összeállított monográfiából tudom, határtalan örömet szerzett neki a kiadónk Műterem-sorozatában megjelent kismonográfia is. S örömét – meggyőződésem – osztja Kati néni is, miként megosztották kolozsvári diákkorukban az ebédjegyet.

Osztozzunk mi is kettejük örömében, s a mai nagy ajándék mellé nyújtsuk át mi is szerény ajándékunkat, ezt a szép kiállítású könyvet.

Több szempontból is rendhagyó ez a könyv. Egyrészt azért, mert a két tábla közé két kiteljesedett életművű, sajátos, egyéni hangvételű és stílusú művész életpályáját sűrítettük be. Másodsorban azért, mert a szerző a két művész életpályáját a korabeli sajtó tükrében mutatja be, gazdagon idézve a megjelent írásokból. Az idézetekből pedig képet kapunk nemcsak a két művész életútjának, művészi megvalósulásának alakulásáról, hanem arról a korról is, amelyben éltek s szépet teremtettek. Harmadsorban pedig azért rendhagyó, mert ennek a maga nemében is rendhagyó eseménynek a tiszteletére jelent meg, a Barabás Miklós születésének 200 éves évfordulóját ünneplő, a Képzőművészet éve Háromszéken elnevezésű rendezvénysorozat keretén belül, a Székely Nemzeti Múzeum és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó összefogásának eredményeként.

A kötetből többek között kiviláglik egy nagyon fontos dolog: a Kosztándi házaspár – kézdivásárhelyi működése alatt létjogosultságot szerzett a művészi hivatásnak, szakmának, életformának a céhes városban. Áldásos tevékenységük révén ma már valóban céhbe tömörülhetnek az ott élő alkotók, magukénak érzi őket a város.

Azzal kezdtem, hogy a Nagy Imre Galéria mellett lakom, s ez a tény büszkeséggel tölt el. Remélem, a környék lakói is büszkén mondják majd el: „Én a Kosztándiak galériája mellett lakom."

Sarány István

Hargita Népe, Műhely melléklet, 2010. december 24

Kézdivásárhely meghatározó festője

Kosztándi Jenő festőművész, rajztanár Kézdivásárhelyen született 1930-ban. A középiskolát a kantai római katolikus gimnáziumban kezdte, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett. A kolozsvári Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát, ahol Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla és Miklóssy Gábor voltak mesterei. Hazatérve szülővárosában telepedett le. Korai képeire a posztimpresszionista szemlélet jellemző, ehhez társul a kor realista elvárása. Ezek a képek a kisváros éle tét tükrözik, ragyogó színei az 1950-es évek világát fejezik ki. 1962-ben megismerkedett Mattis Teutsch János brassói expresszionista festő munkásságával, akinek művészete meghatározta érett stílusát. Ettől kezdve kubista szerkesztésű, a realizmustól részben elrugaszkodott, expresszív erejű képeket festett (pl. a Gyógyító csend, Szfinx). Műterme előbb a kézdivásárhelyi Szentkereszty kápolnában volt, majd a Városi Művelődési Ház mögötti épületben, az egykori díszletraktárban talált alkotóteret. 1971- ben feleségével megszervezte a mai Nagy Mózes Líceum keretében létrehozott képzőművészeti tagozatot. Itt tanított egészen nyugdíjazásáig, 1990-ig.

Sántha Imre Géza

Székely Hírmondó, 2010. november 4.