Juhász Gyula

Szeged 1883 – Szeged 1937
A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője. 1893–1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló. 1899. augusztus 26. – 1900. május 5. között piarista novícius Vácott. 1902. május 26-án apja meghalt hátgerincsorvadásban. 1902–1906-ban a pesti egyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára. 1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkard sújtott rá, megsebesítve fejét és kezét. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá. Juhász Gyula korán felismerte Ady költői tehetségét. 1906. június 7-én tanárvizsgát tett, majd a máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított (1906–1908). 1907. február 9-én öngyilkossági szándékkal eltűnt a városból. Március 17-én tanári államvizsgát tett Budapesten, megismerkedett Gulácsy Lajossal. 1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét jelentő vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani. Október 1-jén elhagyta Lévát, Pestre utazott, a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét. Október 3-án hazatért Szegedre. 1908–1911-ben a nagyváradi premontrei gimnázium ideiglenes tanára volt. Egyik megalapítója volt A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak. Megismerte Sárvári Anna (1887–1938) színésznőt, és reménytelen szerelem fűzte hozzá. Az első Anna-vers 1908. október 25-én jelent meg. 1911–1913-ban a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára volt, de ezt száműzetésnek érezte. 1913–1917-ben a makói állami főgimnáziumban tanított, s ez idő alatt a városban lakott. 1914. március 6-án a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. A Rókus kórházban kezelték, ahol fölkereste Eőrsi Júlia. 1917. január 8-án idegrohamot kapott, betegségével a budapesti Moravcsik-klinikán kezelték. Április 9-én „hivatalosan elmebetegnek nyilváníttatik”. 1915. január elején megjelent második kötete, Új versek címmel. 1918. november 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája volt. 1919. március 24-én a Forradalmi kiskáté című írásában köszöntötte a vértelen proletárforradalmat. Április 8-án a szegedi színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika kialakításához kezdett. Május 7-én a francia megszállás alatt levő Szegeden, a már április közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről; tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a bukás. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A Munka című szociáldemokrata lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt. Negyedszázados költői jubileumát 1923. május 20-án Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötte. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették. 1926-ban Bécsben József Attila kalauzolta; Kassákkal, Hatvanyval találkozott. 1926 augusztusában Ipar utca 13. szám alatti szülőházát lebontották. 1928-tól havi 44 pengő nyugdíjat kapott. 1929. január 18-án elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta), a siker azonban megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. Veronállal mérgezte meg magát. Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett édent jelentette neki. Új évezred felé (vers), 1939 Zugliget (regény), 1940 Mérföldek, esztendők… (vers), 1943 A házsongárdi föld (elbeszélés), 1943 Angalit és a remeték (regény), 1944 Minden mulandó (elbeszélés), 1946 A halászok és a halál (regény), 1947 Felséges barátom (regény), 1955 Csunyinka álma (mese), 1955 A csodálatos utazás (mese, átdolgozás), 1956 Tilalmas kert (válogatott versek), 1957 A fekete vitorlás vagyis Ördögh Artur csodálatos regény (regény), 1957 Bécsi bolondjárás (regény), 1963 Lidérc-űző (versek), 1964 Mátyás király juhásza (verses mesejáték), 1968 Fejedelmi vendég (dráma), 1968 Őrjöngő ősz (versek, drámák), 1968 A bíboros (dráma), 1969 Csillagtoronyban (összegyűjtött versek), 1969 Akarsz-e fényt? (versek), 1969 Szélördög (népmesefeldolgozás), 1971 Az álom útja (versek), 1972 Isten madara (elbeszélések), 1973 Szögkirály (cigánymese-feldolgozás), 1973 Az idősárkányhoz (válogatott versek), 1975 Válogatott versei(versek), 1977 Minden csak jelenés (versek), 1977 Sárkányhalál Csomaszentgyörgyfalván (verses misztériumjáték), 1977 Csodamalom a Küküllőn (verses mesék), 1978 Angyalfia (novellák), 1978 Őszvégi intelem (versek), 1979 Évtizedek hatalma (versek), 1979 A három törpe (bolgár népmese-átdolgozás), 1979 A Bárány vére (esszék), 1981 Édes teher (kisregények, elbeszélések), 1982 Az utolsó szál liliomhoz (válogatott versek), 1983 Oroszlánok Aquincumban (színművek), 1984 Az utolsó szó keresése (versek), 1985 Összegyűjtött versei (versek), 1985 Összegyűjtött novellái (novellák), 1986 Sorsvállalás (esszék), 1986 Elefánt-szerelem (válogatott versek), 1988 Kirepül a madárka (regény), 1989 Két kard keresztben (elbeszélés), 1993



Juh��sz Gyula a kiadónál megjelent kötetei


Magyar elégiák

Juhász Gyula

Megjelent: 2010-05-28
ETO: 821.511.141-1
Formátum: 115x185
Kivitelezés: Kötött
Terjedelem: 104 oldal

Ár: 20.00 lej



© 2004 - Pallas-Akadémia Könyvkiadó